Nem hagyott nyugodni a kép, amiről négy poszttal ezelőtt ezt írtam. Maga a kép:

Akkor nem találtam más magyarázatot arra belső hengerre, mint hogy az lesz az űrhajó belső fala. Már akkor is túl nagynak találtam a burkolat vastagságát. Aztán beugrott valami. Az ember ösztönösen túlbecsüli a kör területét a rá illeszkedő körgyűrűhöz képest:

A piros körnek ugyan akkora a területe, mint a kék gyűrűnek.

Levettem a képen látható sablon méreteit. Feltételezve, hogy a külső hengernek, mint a leendő hajónak az átmérője 9 m, a belső henger átmérője 6.9 m. Azaz a belső henger alapja 37.4 m2, a külsőé 63,6 m2. A körgyűrű területe 26.2 m2. A henger hossza, és itt van némi bizonytalanság kb. 15 m.

A külső henger térfogata: 954 m3

A belső henger térfogata: 561 m3

A kettő közötti térrész térfogata: 393 m3

A hajó 860 t üzemanyagot visz magával. CH4-et és O2-t, amiből így nyer energiát:

CH4 + 2 O2 -> CO2 + 2 H2O

A CH4 és az O2 molekula tömege egyforma, 16. O2-ből kétszer annyi darab kell, tehát az össztömege is kétszer annyi. Az üzemanyagot folyékony állapotban fagypont közelébe hűtve töltik a tartályokba.

 A belső henger és a közbezárt térrész térfogatának aránya megegyezik kétféle üzemanyag térfogatarányával. Lehet, hogy ez két koaxiálisan elhelyezett tartály? A belső hengerben lesz a metán, a két henger között az oxigén. Valószínű, hogy  - különösen alul, ahova gyorsuláskor a folyadék nehezedik - nem sík lemezzel, hanem nyomástartó félgömbbel, és féltórusszal zárják le őket. 

A kék oxigén és barna metán tartály hosszmetszete. Piros vonal az elválasztó lemez.

A jobb oldalon jelzett résznek van már meg a sablonja.

A félgömb lezárás térfogata: 86m3

A féltórusz, és az azt szintező rész térfogata: 88.6 m3

Az oxigéntartály térfogata = kettő közötti térrész + féltórusz, és az azt szintező rész térfogata = 482 m3

Az metántartály térfogata = belső henger + félgömb lezárás térfogata = 647 m3

Ez az elrendezés több előnnyel is rendelkezik.

Többször kérdezték Elon Musk-tól, hogy mi lesz az esetleges pályamódosításokhoz, és a leszálláshoz  szükséges üzemanyaggal. Hónapokig kell folyékony állapotban a tartályokban tárolni, miközben a hajó ki lesz téve a napsütésnek. Annyit válaszolt, hogy jó lesz a szigetelés, és csak egy kicsi fog elpárologni, esetleg aktív hűtőrendszert alkalmaznak, vagy valami... Ilyen, koaxiális elrendezés esetén a maradék üzemanyag a legkompaktabb módon tárolható, azaz a tartály falával a legkisebb felületen érintkezik, a hidegen tartás így a legegyszerűbb. Ráadásul csak azt a felületet kell nagyon jól szigetelni. Persze kell egy elválasztó lemez, olyan magasan, amíg a maradék üzemanyag ér, föld körüli pályáról való kigyorsítás után, a bolygóközi térben való hosszú utazáskor. Ez tartja kompakt módon a tartály aljában a folyadékokat. Amíg sok az üzemanyag, egy nyílást megnyitnak rajta, amikor a szintjéig fogy elzárják. A lemez lehet nagyon könnyű, mert a két oldalán mindig egyforma a nyomás.

Elon Musk azt nyilatkozta, hogy a 2017-ben bemutatott tervek szerinti üzemanyag rendszert át fogják dolgozni, mert túl sok csővezeték kell hozzá. A koaxiálisan elhelyezett mindkét tartály alja szomszédos a hajtóműtérrel, kevés cső kell.

Az eddigi tervekben mindkét üzemanyaghoz külön kis méretű kifogyasztási tartály van. Erre azért van szükség, mert a leszállás során egyetlen pillanatra sem hagyhat ki a hajtómű. Amikor már kevés folyadék van a nagyméretű tartályban, a rendszer könnyen szív üzemanyaggőzt, a tolóerő megszűnik. Az így elrendezett tartályok elválasztó lemez alatti része automatikusan kifogyasztási tartályként működik. 

 A fent elmondottak spekuláción alapulnak. Továbbra is mindenki saját felelősségére építsen bolygóközi űrhajót!

Naponta fellángol a vita, egy mars utazás során túlélhető-e a kozmikus sugárzás.

Honnan ered a sugárzás? 

Az űrhajósokat három forrásból érheti az egészségüket károsan érintő sugárzás:

1. A Napból,
2. Galaxisunk csillagairól és egyéb égitestjeiről,
3. A Föld mágneses tere által csapdában tartott részecskékből.

1. A napból eredő sugárzás.

A Nap aktív csillag, magjában fúziós reakciók zajlanak, amitől nagyon forró. Felületéről és légköréből különféle részecskék áramát zúdítja  kifelé, át a naprendszeren a kozmikus térbe. A sugárzás erőssége 11 éves periodicitást mutat. Időnként néhányszor tíz perces, maximum másfél órás intenzív kitöréseket produkál, ilyenkor a sugárzás intenzitása soksorosára növekszik. A kitörések határozott iránnyal rendelkeznek, akkor veszélyesek, ha az űrhajó pont az útjába esik. Egy adott irányban, a naptevékenység minimumán évente átlagosan egyszer, maximumán havonta átlagosan egyszer történik nagyobb kitörés. 

2. Galaxisunk csillagairól és egyéb égitestjeiről eredő sugárzás.

Természetesen az univerzum minden csillaga hasonló módon, bár "vérmérsékletétől" függően sugároz. Ezen kívül mindenféle más, sokszor egzotikus égitestről érkezik a részecskék zápora. A fekete lyukak felé spirálozó anyagból, a szupernóva robbanásokból, de neutroncsillagok forgó mágneses tere is felgyorsítja a csillagközi gázokat. A kozmológusok ámulnának, ha egy-egy száguldó proton elmesélné, honnan jött. Mivel a távolság növekedésével az intenzitás csökken, ez a fajta sugárzás zömmel a közelből, a Tejútrendszerből ered, ezért is nevezik galaktikus (kozmikus) sugárzásnak. Jellemző rá, hogy több benne a nagy energiájú részecske. Intenzitása, meglepő módon, fordított összefüggésben áll a fent említett naptevékenységi ciklusokkal. Annak maximumán a napszél, és a nap megerősödött mágneses aktivitása részben kiszorítja a naprendszerből. Az alábbi ábra a naptevékenység alakulását és a galaktikus sugárzásra való hatását mutatja:

A kép forrása: agupubs.onlinelibrary.wiley.com

3. A Föld mágneses tere által csapdában tartott részecskékből eredő sugárzás.

Erős mágneses térben az  előző két forrásból eredő, nagy sebességű, elektromos töltéssel rendelkező részecskék különösen viselkednek. Ha a sebességük merőleges a mágneses térre, akkor fellép egy olyan erő ami mindkettőre merőleges. Nem lehet elrontani, mert több dimenzió nincs. B: a mágneses tér., v: a sebesség és F: a keletkező erő. Ime:

A kép forrása: mozaweb.hu 

 Az erő persze eltéríti a részecskét, de ahogy a sebesség iránya változik, úgy változik az erő iránya is. Mindig merőlegesek. A sebességre állandóan merőleges erő, körpályára állítja a részecskét. Mi van ha a  sebesség nem merőleges a mágneses térre? Tökéletesen sohasem az. Akkor a sebességet felbontjuk két komponensre, a mágneses térre merőlegesre, és párhuzamosra. A merőleges komponens megcsinálja a körpályát, a párhuzamos változatlanul megmarad, így a részecske egy spirál mentén halad aminek a fő irány a mágneses tér. Íme:

A kép forrása: mozaweb.hu 

Mi van, ha a mágneses tér iránya változik? Képzeljük el, hogy a részecske kirepül az egyik mágneses térből és be a másikba. Ott pályája hasonlóan feltekeredik a mágneses térre, a spirál követi annak irányát. 

A kép forrása: scienceblogs.com

A spirálozó részecskék maguk is sugárzást bocsátanak ki, néha összeütköznek, ezáltal újabbak jönnek létre, másodlagos sugárzás formájában. De a lényeg az, hogy elsősorban az előző két forrásból eredő, nagy sebességű, elektromos töltéssel rendelkező részecskék kis térben hosszú utat járnak be. Spirál pályán egyszerűen nagyobb eséllyel találják el az űrhajóst. Ha átrohanok a Blaha Lujza téren, akkor vagy nekiütközöm valakinek, vagy nem. Ha körbe-körbe szaladok, miközben lassan egy irányba tendálok, szinte biztos hogy valakinek neki fogok menni. A sugárzásnak ezt a fajtáját Van Allen-ről nevezték el.

Nem ő az (máshogy írja a nevét), 

hanem ő:

 Intenzitása időbeli változása az elsődleges forrástól függ, napkitörések idején a legerősebb. A térbeli elhelyezkedését a következő ábra mutatja:

A kép forrása: nasa.gov

Mit bír az űrhajós?

Ezzel kapcsolatba a NASA tett közzé világos elveket.

Emberes küldetést akkor lehet végrehajtani, ha az űrhajósok által elszenvedett sugárdózis maximum három százalékkal emeli meg a teljes élet során a halálos, rákos megbetegedés esélyét. A kockázatot vállalóknak részletesen ismerni kell a veszély természetét. és mértékét.

Ez a gondolat széleskörű társadalmi elfogadottságra talált. Ha hozzátesszük a baleset néhány százalékos esélyét, ez sokaknak belefér, nekik irány a kaland!

Na de, mennyi ez pontosan? A fizikai sugárdózis mértékegysége a gray [Gy]. Egy gray dózis azt jelenti, hogy a test egy kilogrammja egy joule energiájú sugárzást nyel el. A dózis tehát, annak a mértéke, hogy a test mekkora energiájú sugárzást nyelt már el, és nem a térrészben lévő, vagy egy felületen időegység alatt áthaladó sugárzás mennyiségének.

Nem minden sugárzási típus egyformán káros az egészségre. Ezért szét kell bontani azt típus (becsapódó részecskék) szerint, és külön-külön  kell meghatározni károsítás mértékét. Minden sugárzási fajtára meghatároztak egy biológiai károsítási tényezőt,

Figyelem, a részecskék nem darabonként, hanem az összes azonos típusú részecske összes becsapódási energiája számít!

A sugárdózis biológiai károsító hatása a biológiai ekvivalens dózis. Mértékegysége a sievert [Sv]. 

A típusonkénti biológiai ekvivalens dózis = a típusonkénti fizikai dózis * a típusra jellemző károsítási tényezővel.

A teljes biológiai ekvivalens dózis a típusonkénti biológiai ekvivalens dózisok összege.

Az orvosbiológusok a biológiai ekvivalens dózist még szervek szerint is differenciálták, így jött létre az effektív dózis. Mivel az űrhajósok testét egyenletesen éri a sugárzás, nekünk ez nem fontos, számolhatunk a  teljes biológiai ekvivalens dózissal. Nekünk az 

effektív dózis = biológiai ekvivalens dózis

A teljes biológiai ekvivalens dózis, ami a teljes élet során három százalékkal emeli meg  a halálos, rákos megbetegedés esélyét:

Láthatóan a nők érzékenyebbek, mint a férfiak, ez biológiai adottság. A kor előrehaladtával a sugárzás hatására kialakuló betegségek esélye csökken. Ennek a kevesebb várható sejtosztódás az oka. Egyrészt, a korral ritkábban osztódnak a sejtek, másrészt rövidebb a természetes halálig várható élettartam.

Ezek a dózisok hosszú, éves nagyságrendű besugárzás esetén jelentik a fenti kockázatokat, 0.5 Sv egy perc alatt súlyos sugárbetegséget okoz.

Megjegyzendő, hogy ekkora dózisok esetén javasolt az ivarsejtek lefagyasztása az esetleges utódok egészségének érdekében.

Mit tud az űrhajó?

 Az űrhajót képzeljük most egy BFS szerű, kémiai energiával működő rakétának. Egy nukleáris meghajtású jármű esetében, nyilván, komolyabb védelem kell, már csak a saját sugárzás miatt is, de ott a nagyobb hatékonyság miatt a lehetőségek is tágabbak.

Az űrhajóról feltételezzük, hogy vékony, néhány milliméteres kompozit anyagú fala van, Az utasteret e mellett hasonló vastagságú alumínium burkolat védi. Az utastérben van egy sugárvédelmi óvóhely, amit néhány centiméteres víz, plusz műanyag, és azon belül több milliméteres nehézfém pajzs vesz körbe. Tömegkorlátozási okokból nagyon kicsi helyről van szó. Az egymástól elválasztott boxokban éppen elfér egy ember, megfordulni nem, mozogni alig lehet. A hajó minden funkciója vezérelhető, és szórakoztató multimédia is van, de ez egy kemény élet. Kötél idegekre, és spártai fegyelemre van szükség. Az űrhajó hátuljában vannak a hajtóművek a segédberendezésekkel együtt, a maradék üzemanyag, és a tehertér. 

Érdekes fejlesztési irány, a töltött részecskék elterelése, a hajó saját mágneses terével. Ehhez szupravezető tekercsek kellenek, rendkívül tömegtakarékos hűtési és szigetelési rendszerrel.

Mekkora a teljes biológiai ekvivalens dózis az utazás során?

Az űrhajó alacsony föld körüli pályára áll, ahol üzemanyaggal feltöltik. Az űrhajósokat védi a Föld mágneses tere, és a hajó fala. A sugárzás intenzitása hasonló a nemzetközi űrállomáson tapasztaltakhoz. A tartózkodási idő rövid, néhány nap, az elszenvedett teljes biológiai ekvivalens dózis a teljes utazásra megengedetthez képest elenyésző.

Az űrhajó áthalad a Van Allen övezeteken. A sugárzás intenzitása nagyban függ az útvonaltól, és az időponttól. A "piros", és "sárga" területeket el kell kerülni (ld. fenti ábra). Ez többlet üzemanyag fogyasztást jelent, de mivel az űrhajó nem az egyenlítőről indul, és nem a föld forgási síkjában halad tovább, a különbség nem jelentős. Fontos, hogy az átkelés idején ne legyen napkitörés. Ez valamennyire előre jelezhető, de ehhez szerencse is kell. Az átkelési idő néhány óra, és az  űrhajósok a sugárvédelmi óvóhelyen tartózkodnak, így az elszenvedett teljes biológiai ekvivalens dózis a teljes utazásra megengedetthez képest szintén elenyésző.

Utazás a bolygóközi térben. A hajó hátuljával a Nap felé fordul, így a hajtóművek, a segédberendezések, a maradék üzemanyag, és a rakomány védi az űrhajósokat a Napból eredő normál sugárzástól. Napkitörések idején az űrhajósoknak a sugárvédelmi óvóhelyre kell menni, méghozzá gyorsan. Erre szó szerint néhány másodpercük van. 

A galaktikus sugárzás viszont nem irányfüggő. Az összetétele:

1. nagy energiájú fotonok (röntgen, gamma),
2. elektronok,
3. neutronok (ezek pont nincsenek, elbomlottak galaktikus utazásuk során),
4. protonok,
5. alfa részecskék és nehezebb atommagok.

1. Nagy energiájú fotonok

Meglepő, de a "részecske" sugárzáshoz képest nem nagy az összes energiájuk. A hajó fala véd ellenük. A biológiai károsítási tényező is 1. A teljes biológiai ekvivalens dózishoz csak néhány százalékban járul hozzá.

2. Elektronok

Hasonló a helyzet, mint a fotonokkal, de a hajó fala nagyon jó védelmet nyújt. Hatásuk nem jelentős. 

4. + 5. Protonok + alfa részecskék és nehezebb atommagok.

Ezekkel van a legtöbb baj.  Védekezni alig lehet. Ha nagyon keményen eléjük állunk, az egyrészt hatalmas tömeg, másrészt a pajzsba való becsapódásuk esetén veszélyes másodlagos ionizáló sugárzás keletkezik.  A bolygóközi térben sugárzásuk intenzitása erősen függ a naptevékenységtől. (ld. fent) ennek maximumán a az intenzitás alacsony, minimumán magas.

Tevékenység a Mars felszínén. Lényegében nem különbözik a bolygóközi térben való utazástól. Az űrhajó falának szerepét a vékony légkör játssza. A Marsnak alig van mágneses tere. Az óvóhelyre itt is szükség van. Ez terepen nehezen oldható meg. 

Összefoglalva. A legnagyobb veszélyt a galaktikus sugárzás protonjai és nehezebb atommagjai jelentik, de komoly gond a Nap közvetlen sugárzása is. Különösen ügyelni kell a napkitörésekre. Alapból egy két éves úton a teljes dózis 0.4 és 1.1 Sv között mozog. A galaktikus sugárzás éves dózisának kétszerese, plusz ami a Napból jön. Ezt minden eszközzel csökkenteni kell. A lehetőségek:

• A hajó fejlesztése során, a jelenlegieknél hatékonyabb sugárvédelem kiépítése, akár a hasznos terhelés rovására is. A töltött részecskék elterelése a hajó saját mágneses terével.
• Útközben, a sugárvédelmi óvóhelyen alvás, pihenés.
• A Mars felszínén helyi anyagokból épített menedék.

Bár nincs nagy margin, mint általában az űrkutatásban, űriparban, de az utazás és a letelepedés is megvalósítható. Hatalmas kihívás, hogy a 2022-re tervezett első utazás naptevékenységi minimum, tehát galaktikus sugárzási maximum idejére esik. Összevetve a várható és a megengedett dózisokat, látható, hogy inkább középkorú férfiak kiválasztására lehet számítani, különösen az első 2022 körüli úton. 

Az eddigiekből kiderül, hogy a Marsi kolónia már csak sugárvédelmi okokból is hosszú ideig zárttéri civilizáció lesz. 

A SpaceX január 8-án kormányzati megbízásból titkos megbízást hajtott végre. Egy műholdat juttatott pályára, aminek sem a célja, sem a tervezett pályája de még a pontos megrendelője sem volt ismert. A küldetésnek, és magának a műholdnak a fedőneve Zuma volt (hivatalosan USA-280).

A felbocsátó általi élő közvetítésen csak az első fokozat működése látszott. Még az is titokban maradt, hogy a második fokozat merre haladt tovább. A közvetítés a két fokozat elválása után röviddel megszakadt , mert a felvétel elemzéséből kiderült volna a hozzávetőleges pálya. A hasznos teher burkolatának leválása és maga a hasznos teher egyáltalán nem volt látható. Később a SpaceX rövid közleményben tudatta, hogy a pályára állítás nem sikerült.

Ezután hosszú csend következett, majd a SpaceX közölte, hogy a hibáért nem ő, hanem a Northrop Grumman, a műhold gyártója a felelős. A probléma ugyanis abból adódott, hogy a műhold nem vált le az azt a rakéta második fokozatával összekötő adapterről. Magát az adaptert pedig a Northrop Grumman jelentősen módosította, így az azzal kapcsolatos hiba is őt terheli. A változtatásra azért volt szükség, mert a Zuma állítólag különlegesen érzékeny a rázkódásra, és egy extra rezgéscsillapítót kellet közé és a rakéta közé illeszteni.

Ilyenkor élénk vita, néha veszekedés szokott kitörni, amit gyakran hosszú pereskedés követ. Ehhez képes minden résztvevő mélyen hallgatott. Még csak a szokásos, várjuk meg a hivatalos vizsgálat végét sem hangzott el.

Az illetékes hatóság (FAA) ilyen esetekben köteles eljárni, az ügyet kivizsgálni. A hiba ugyanis megismétlődhet, ebből baleset következhet be, ami a későbbi megrendelőknek kárt okozhat, esetleg harmadik fél vagyonát, akár emberéletet veszélyeztethet. Különösen igaz ez a SpceX-re, mert az egyike a két vállalkozásnak, amely nemzetbiztonsági szempontból kritikus megrendeléseket teljesíthet. Ehhez folyamatosan igazolnia kell technológiájának, eljárásainak megbízhatóságát. A vizsgálat idejére a cég engedélyét részben vagy teljesen felfüggesztik. Ehhez képest az Amerikai Egyesült Államok Légiereje közölte, hogy továbbra is igénybe veszi a SpaceX szolgáltatásait és kész. Volt egy kurta kongresszusi meghallgatás, ahol mindenki még egyszer elmondta a semmit. A hatóság rekord idő alatt véleményt formált, a Northrop Grumman a hibás. Bár a Northrop Grumman szintén minősített hadiipari beszállító, ennek ellenére a dolognak rá nézve sincs semmilyen további következménye.

Azonnal megindultak a pletykák, a Zuma pályára állt és működik. Különös elméletek születtek arra, hogy sem optikai, sem infravörös tartományban nem lehet látni, sőt arról sem hallani, hogy bárki radarral érzékelte volna. Az első, hogy a pálya adottságai olyanok, hogy az északi féltekéről csak nappal lehetne látni, vagy olyan pillanatban, amikor a föld árnyékában van. De hát a déli féltekén is vannak távcsövek! A radarokat nem zavarja az árnyék! A másik, hogy elhagyta a föld környezetét. Ehhez viszont a Falcon 9-es kevés lett volna. Egyáltalán, ekkora titkolódzás az első Korona kémműholdak óta nem volt. Mi lehet titkosabb, mint a kémkedés, vagy a fegyverkísérlet?

Az eddigi legvalószínűbb magyarázat, hogy a Zuma a lopakodó műholdak prototípusa. A 90-es években több nyugtalanító jelentés is készült arról, hogy az USA hadászati, biztonsági és gazdasági szempontból is erősen függ a műholdaktól, és Oroszország illetve Kína nagy erőkkel fejleszti az ezek ellen irányuló fegyvereit. 2007 január 11-én Kína sikerrel tesztelte műhold elhárító rakétarendszerét. Egy kiszuperált időjárási műholdat lőttek le. A kísérlet óriási felzúdulást keltett világszerte. Egyrészt, mert nyilvánvalóan megsért több, Kína által is aláírt nemzetközi szerződést, ezzel nyíltan aktív hadszíntérré teszi a világűrt. Másrészt mert hatalmas űrszemét felhőt hozott létre. A föld körül keringő veszélyes űrszemét tíz százaléka ebből a kísérletből származik. A hírek pedig további, zömmel Kína finanszírozású, és Oroszországgal közös fejlesztésű, elsősorban lézeres fegyverek várhatóak.

Akármilyen elegáns és kifinomult válasz is erre a lopakodó műhold, rendkívül sajnálatos, hogy valószínűleg a világűr véglegesen és visszavonhatatlanul hadszíntérré vált.

Kalifornia állam adót akar kivetni a hordozórakétákra. A tervek szerint közvetlenül az űrszállítási szolgáltatók fognak fizetni, méghozzá, a rakéták által az állam légterében megtett mérföldek után. A honatyák, bölcsen, Kalifornia tetejét a nemzetközi jog által elismert 62 mérföldben azaz 100 km-ben határozták meg. Ez más néven a Kármán határ, ami fölött a légkör olyan ritka, hogy hagyományos repülőgép, az aerodinamikai felhajtóerő segítségével, gyakorlatilag nem tud ennél magasabbra emelkedni, az első kozmikus sebesség elérésével viszont már nagy távolságok tehetők meg. 

Kalifornia a területéről csak a légierő Vandenberg bázisáról indítanak az űrbe, és rossz esetben az ellenség irányába rakétákat. A tervezet szerint az utóbbiak adómentesek. Így most két cég érintett, a SpaceX, és az United Launch Alliance (ami a Boeing és a Lockheed Martin közös vállalkozása). Hosszabb távon a Virgin Galactic is szeretne Kaliforniából űrturistákat indítani, a rakétahajtás miatt a szuborbitális repülések is adókötelesek lesznek.

Meglepő módon a leendő adóalanyok pozitívan fogadták az ötletet. Véleményük szerint tervezet átlátható, stabil adófizetői státuszt biztosít nekik. Sokak szerint, mellesleg, megnehezíti az új konkurensek színre lépését.

A hírek szerint az új törvény máris túl bonyolult. Rengeteg tényezőt vesz figyelembe a bevételen kívül. Mekkora a hasznos tömeg, ki a megrendelő, milyen gyakran indít az adott cég, stb. Nem tudom, hogy számít-e a Virgin Galactic esetén a  hordozó repülőgéppel megtett távolság, vagy az többször felhasználható fokozatok esetén a visszaút. Azt állítólag remélni lehet, hogy az adó nem lesz elrettentő mértékű. Kalifornia államnak az adott esetben, (mit más esetekben) nagyon erős az érdekérvényesítési potenciálja. A Vandenberg az egyetlen bázis az USA kontinentális területén, ahonnan az illetékes hatóság (FAA) engedélyezi a poláris pályára állítást. A hazai, kontinentális területhez pedig a pénzes, katonai megrendelők biztonsági okokból ragaszkodnak.